az elmúlt napokban arra jöttem rá, hogy ha azt a nyári meccset úgy játsszuk le, ahogy a mostanit, vagy a három évvel ezelőttit, nem lett volna belőle probléma. úgy értem: balhé, hiszti, örihari, szakítás (barátságilag). fájdalom, meg szomorúság persze akkor is lehetett volna. csak nem annyira és nem úgy. ezt mondjuk már akkor is így gondoltam, de élő példán tapasztalva most direkt ráfókuszáltam a kérdésre, és arra jutottam, hogy jobb lett volna úgy. kár érte. de már mindegy is.
azért a tiszta lapokat és a fair playt továbbra is mindenkitől elvárom. elvárnám.
lezárult a vizsgaidőszakom.
egy nem teljesített tárggyal (nem bukás, nem mentem el), két kettessel, négy négyessel és három ötössel (figyeled, mindenféle számok voltak itt 1-5-ig!:)).
a befektetett energiához képest meglehetősen jónak ítélem meg az eredményeket. persze legközelebb majd jobban összekaparom magam.
hát persze.
(nem mintha bárhol, bármit számítana.)
nem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak azon, hogy kivétel nélkül mind a hat újévi fogadalmam esetében ellenkezően cselekedtem az elmúlt három hétben, mint ahogy január elsején ezt elterveztem.
vannak ezek között olyanok, amik még helyrehozhatóak és vannak, amiket már nem is akarok megváltoztatni. nagyon szeretnék hinni abban, hogy ez az év jobb lesz, de sajnos egyáltalán nem érzem ezt, nem tudok pozitív lenni. az egyetlen, amiben jelenleg jó vagyok, az önmagam sajnál(tat)ása és a mindenkori szomorú fej produkálása.
móka lenne az élet, ha tudnánk, hogy kell játszani.
ui: és ha még egyszer ilyen szomorú/depis (ám bár jó, de az most mellékes) filmre ülünk be, komolyan körül kell néznem penge ügyben.
(mindjárt) hányok.
leginkább magamtól. annyi minden el van baszva az életemben. tudom,
másoknál még ennél is sokkal több. de a legnagyobb gond az, hogy én magam
nem vagyok rendben. se kívül, se belül. se a munkában, se az iskolában, se
a magánéletben. se a családdal, se a barátokkal. persze itt is lehet mondani,
hogy lehetne rosszabb, hogy lehetne olyan is, hogy az előbb felsoroltak
közül egyikkel sem rendelkezem. ehhez képest persze jó dolgom van,
mondhatni. de attól még, hogy valamid van, az nem lesz automatikusan jó.
kellene találnom célokat, kellene erő a megvalósításhoz, meg némi lelki
támogatás sem ártana, elsősorban éppen belülről...
sajnálom, ha ez most kicsit zagyvára sikerült, nem vagyok ma (sem)
formában, sőt kifejezetten rosszul vagyok magamtól. talán majd máskor.
ugyan a péntek tizenharmadikát nagyobb katasztrófák nélkül átvészeltük, de azt hiszem, ez jórészt annak köszönhető, hogy nagy ívben elkerültem az embereket. amennyire csak lehetett.
azt hiszem, végülis... én is négyszer voltam "igazán" szerelmes az eddigi életemben. vagy legalábbis mintha.
mikor már azt gondolod, hogy tuti nem ér több meglepetés az életben, biztos lehetsz benne, hogy jön egy, ami padlóhoz vág.
megdöbbentem. nem jó értelemben.
régi bejegyzések | a blog kezdőlapja
copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby